Negyedik fejezet

Sokáig csak ül mellettem és nem szól egy szót se. A könyökömre támaszkodva élvezem a csöndet, miközben a tenger hullámzását figyelem. El akarom felejteni, ami tegnap történt. Minden erőmmel azon vagyok, hogy elfelejtsem, de beleégett az emlékezetembe az a pillantás.

-Mit keresel itt? Nem félsz, hogy lefényképeznek?

-Nem izgat.

Miles megrántja a vállát, mintha nem érdekelné. Persze, még el is hiszem. Az a srác, aki a múltkor a keselyűk elől menekült fel hozzám, most azt mondja, nem érdekli.

-Mi a helyzet?

Erősen szuggerál, mintha tudna valamit, ami én nem.

-Semmi, mi lenne.

Tudatlanságot sosem tudtam tettetni és tudom, hogy Milest sem győztem meg.

-Ne játszd a hülyét! Miután te elrohantál, ki tudja miért – Miles a szemét forgatja, mintha minden alkalommal csak úgy elrohannék. -, Theo utánad ment. Tudom, mert én mondtam meg neki hol laksz. – magára mutat és kissé dühödt pillantással méreget. - Szóval mit csinált az az idióta?

Megvonom a vállamat, és a lábamat figyelem. Lábujjaimmal a homokba túrok, ami már majdnem, hogy tűzforró. Mi van, ha Theo elmondta neki? Mégis mikor? Ne légy már hülye Alex!

-Kitalálom. Köze van Ruth-hoz, ugye?

Elmosolyodok, közben a lábammal lyukat ások a puha homokban.

-Nem rossz. Lehet, hogy rossz szakmát választottál.

-Meglehet. A folytatás?

Miből gondolja, hogy van folytatás? Lehet, hogy nem én vagyok az első, akivel Theo így kikezdett? Eléggé feldühít ez a gondolat, de egyáltalán nem lepődnék meg, ha ez igaz lenne. Egy bizonyos részem elhiszi ezt az egészet, de a másik azt mondja, hogy Theo nem ilyen. Mit tegyek most? Mondjam el Milesnak, hogy mi történt? Ha megteszem, talán megtudom az igazságot. Miles talán azt mondja, hogy mindig ez van, ha összevesznek. Nem akarom ezt hallani. Olyan jól éreztem magam, amikor a csillagokat néztük, nem akarom, hogy ez az emlék bemocskolódjon azzal, hogy Theo csak trófeának akar.

-Rám mozdult és azért jött utánam, hogy bocsánatot kérjen.

A szavak kibuknak, mielőtt még észbe kapnék. Miles érdeklődve figyel, szemei összeszűkülnek.

-De ott is maradt nem igaz?

Egyik szemöldökét felvonja, félig mosolyog és tudom, mire gondol.

-Na jó! Komolyan Miles beszereltél hozzám egy kamerát?

Felnevet. olyan sokáig hahotázik, hogy a hasát fogja. Aztán elhallgat, megtörli a szemét, mintha könnyezne, rám néz és az arca hirtelen túl komoly.

-Nem…Ruth felhívott, hogy Theo nem ment utána. Falaztam neki, hogy nálam van, mert nagyon kiütötte magát. Szóval jöttök nekem eggyel! Szólj majd rám, hogy ezt Theonak is mondjam meg. –Elgondolkozva megvakargatja az állát. Ez azt jelenti, hogy nem beszélt vele. Tehát szinte mindent kikotyogtam. – Figyelj, én nem szólok bele. Ez a ti dolgotok. Egyébként örülök, hogy Theo végre talált egy normális lányt és…

-Stop! Stop! Stop! Mi csak barátok vagyunk...

Mind két kezemet feltartva jelzem, hogy itt álljunk meg. Barátok vagyunk. Semmi több. barátok, akik egyszer csókolóztak, de ez többször nem ismétlődik meg. Egyrészt nekem barátom van, neki meg barátnője, másrészt nem járhatok egy színésszel. nem vagyok az a típus, aki elviseli, hogy a mozivásznon mással csókolózik a barátja. Nem tudom Ruth hogy bírja elviselni. De miért is gondolkodok ilyesmin? Soha az életben nem járnék egy színésszel!

-Ó… Azt hittem, hogy…

Megrázom a fejemet, még mielőtt Miles befejezhetné a gondolatot. Nem is akarom hallani.

-Nem volt józan. Nem akartam úgy haza engedni, hogy talán el sem jut odáig. Nálam aludt, de ennyi.

Nagyon utálok hazudni, de még nem bízom meg Milesban. Nem nézem ki belőle, hogy szétkürtölné, de még nem ismerem. Theo sem fogja elmondani, ebben biztos vagyok. Ki akar békülni a barátnőjével és nem fogja ezzel tönkretenni. És én? Elmondom Ericnek? Megcsaltam, joga van tudni.

-Egész nap csak feküdni akarsz?

Miles ránt vissza az életbe. Vigyorogva figyel, megrázom a fejem, mire feláll. Kezet nyújt, elfogadom és a víz felé siet velem.

-Merre voltál?

Macy a kanapén ül és tévét néz, amikor haza érek. Miután órákon át vagy a vízben vagy a parton hülyéskedtünk Miles-szal, teljesen lefáradtam. Haza fele is inkább kullogtam, mint gyalogoltam, akár egy sánta kutya.

-A parton voltam, összefutottam Miles-szal.

-Anyukád hívott. Az öcséd ide jön. Holnap délután érkezik.

-Damien? Miért?

Macy csak megvonja a vállát és nézi tovább a műsort. Besétálok a szobámba és lefekszem az ágyra. Damien a legkisebb a családban. Három évvel fiatalabb, mint én. Rajta kívül még van két bátyám. Colin a legidősebb. Villamosmérnök és éppen Dubai-ban dolgozik. Évek óta nem láttam, néha kapok egy emailt, hogy él, de nem beszélünk. A másik Byron. Még mindig az egyetemen sütteti a hasát. Már két évet halasztott. Anya szerint, sosem fogja befejezni a sulit. Ebben igazat kell adnom neki. ha én most kezdenék el járni egyetemre, még én is hamarabb végeznék, mint Byron. Ha úgy vesszük, középső gyerek vagyok és az egyetlen lány a családban, tehát értem aggódik mindenki a legjobban.

Damien ide utazik. Vajon miért? Lehet, hogy elege lett anyából és kell neki egy kis levegő. Amióta elköltöztem otthonról anyának csak Damien maradt. Rajt él ki az összes anyai dolgát. Mivel három gyerek „kirepült”, már csak egy maradt és ezért állandóan vele kell foglalkozni. Damien most 16 éves, most éli a csajozós korszakát és biztosra veszem, hogy anya beleszól.

A párnán még mindig Theo parfümének illata keveredik a mentollal. Előveszem a telefonomat és megnyomom a gyorshívó gombot. Három csörgés után felveszik:

-Haló?

-Eric? Itt Alex.

-Alex, bébi. Szia. Mizu?

-Már hívtalak párszor. Miért nem vetted fel?

-Ó, hát az a helyzet, hogy sok dolgom volt mostanában. Macy?

Olyan furcsa a hangja, mintha valamit titkolna. Ó, ugyan már Alex, csak beképzeled magadnak, mert két hete nem beszéltél vele. Szimplán csak hiányzik.

-Vele minden oké. Te mesélj, két hete nem beszéltünk!

-Igazán semmi nincs, de figyi Lex, nekem mennem kell. Majd hívlak!

-De…mi a..?

Leteszi, mielőtt reagálhatnék valamit. Mi a fene? Két hete nem beszéltünk és ennyi? Még a semmi és sok ehhez a beszélgetéshez képest. Dühösen dobom a telefont az ágy másik végébe. Mérges vagyok, amiért egyáltalán nem beszéltünk. Nem mondott semmit. Azt sem, hogy hiányzol, semmit. Mi az, hogy mennie kell? Mi az, amit fontosabb annál, hogy a rég nem látott barátnőjével beszélgessen? Valami baj van, érzem. Az oldalamra fekszem, felhúzom a térdeimet és átkarolom magam.

Mi lehet a baj? Régen, amikor elmentem nyaralni anyáékkal és nem láttuk egymást egy hétig, akkor minden este felhívott és órákat beszélgettünk. Mi változott meg? Talán a haverjaival van. Legtöbb esetben, amikor el akartam menni valahova vagy csak telefonon beszélni vele és a barátaival volt, mindig háttérbe kerültem. Akkor is, amikor velük együtt mentem bowlingozni. A haverok a barátnő előtt. Sem ilyenkor, sem a bulikon nem volt hajlandó velem tölteni az időt. Mindig azt mondta, hogy ő azért jött, hogy a barátaival legyen, nem pedig velem. Ez a helyzet mindig olyankor került elő, amikor a haverok is hozták a barátnőjüket. Emiatt egyszer nagyon össze is vesztünk. Dühös voltam és mérhetetlenül szomorú. „Miért van az, hogy a haverjaid tudnak egyszerre a barátnőjükkel és a többiekkel is lenni? Neked ez miért nem megy?” Többször is feltettem neki ezt a kérdést, de erre nem tudott válaszolni. Soha. Persze dolgozott a dolgon, egyre többet jött oda hozzám, hogy puszit adjon, vagy táncoljon velem. Értékeltem az erőfeszítéseit, és tudtam, hogy azért csinálja, mert szeret. De most nem érzem ezt. Úgy érzem, hogy elfelejtődtem, hogy neki ez a költözés felért egy szakítással, csak én nem tudok róla.

Órákon át forgolódok, képtelen vagyok aludni. Pörög az agyam, minden féle szörnyűségre gondolok. Egy bizonyos ponton azt érzem, igazam van, amikor arra gondolok, hogy megcsal. De nem vagyok hajlandó elhinni ezt a baromságot. Nem lenne rá képes, ő is megmondta. 

A földön fekve ébredek, körbetekerve a takarómmal. Nem emlékszem mikor aludtam el, arra sem, hogy álmodtam-e. Felkelek a földről, a takarómat az ágyra dobom és az órára pillantok. Fél kettő van. Sokáig aludtam, de a fáradságomból ítélve nem túl sokat és nem túl jól. Kinyújtózok, kisétálok a konyhába és reggelit készítek.

-Későn keltél.

Ugrok egyet, amikor Macy megszólal a hátam mögött. A szívemhez kapok, ami most olyan ritmusban ver, mint a gyorsvasút. Felmutatja a telefonom és leteszi a pultra.

-Nem tudom mi volt a bajod vele, de szépen kidobtad az ajtódon.

-Mégis mikor?

-Olyan tíz óra körül.

Megemelkedik a szemöldököm. Nem emlékszem rá, hogy egyáltalán csörgött volna, nemhogy arra, hogy kidobom az ajtón. Talán Eric miatt vagyok ideges, talán a műsor miatt. Bár az előbbi logikusabbnak tűnik.

-Theo hívott.

-Theo? Miért hívott?

Végig gondolom az összes lehetőséget, de egyik sem illik a képbe. Mit akarhatott?

-Tudod milyen nehéz elkapni egy repülő telefont? Nem tudom. Azt mondta, szóljak, hogy keresett.

Megfordul és leül a kanapéra kezében egy könyvvel. A Hunger Games-t olvassa. Amióta elolvasta a Csontvárost, nem bírja letenni azokat a könyveket, amiket én olvasok. Vagy ennyire egyezik az ízlésünk vagy nekem van jó ízlésem. Folytatom a reggelimet, közben a próba jár az eszemben. Figyelnem kell minden egyes részletre, nem ronthatok. A délutánt gyakorlással töltöttem, Macy segített. Mondta, hogy hol rontottam, hogy kell kicsit erősebben, hol pedig lágyabban. Hamar elérkezett az este, így amikor beléptem a színpad mögé a tenyerem izzadni kezdett. Ugyan miért izgulsz Alex? Menni fog! Mennie kell!

Fellépek a sötét szípadra és megszólal a zene.

Harmadik Fejezet

-Soha?

Tátott szájjal bámulok Theora, aki szégyenlősen elmosolyodik és megrázza a fejét.

-Nem! Nem hiszem el! Biztos, hogy voltál már szerelmes!

Nevetni kezdünk, de ő még mindig a fejét rázza. Theo James még nem volt szerelmes. Nehéz ezt elhinni, amikor annyi nővel lehetett már. Az egyik biztosan mélyen megérintette, nem csak úgy, mint egy olyan barátnő, akivel az újságok miatt járt. Én mindig is azt gondoltam, hogy ha valakivel járok, akkor annak érzelmi háttere is van. Általános iskolában volt egy fiú, aki nagyon akart velem járni, de én mindig nemet mondtam. Ballagáson megkérdezte, hogy miért utasítom vissza mindig, mire én azt válaszoltam, hogy nem szeretem őt. Kinevetett, hogy ő sem azért akar velem járni, mert szeret, hanem mert szép vagyok. Azóta is ugyanezt a filozófiát vallom.

Ericbe beleszerettem. Tudom. Éreztem a bizsergést, mindig vele akartam lenni, megölelni. Mindent megteszek érte. Ha nem ez a szerelem, akkor nem tudom mi az.

Amikor Theora nézek, egy olyan összeszedett 29 éves férfit látok, aki már biztosan volt szerelmes. Egyszerűen lehetetlennek tűnik, hogy ne lett volna az. Minden porcikájából üvölt az, hogy „szeress!”. Barna haja most kócos, tekintete éberebb, mint eddig.

-Mit jelent szerelmesnek lenni?

Látom a tekintetében, hogy komolyan gondolja a kérdést.

-Azt jelenti, hogy… azért a személyért képes lennél ölni is, teljes mértékben megbízol benne. Vele érzed, hogy élsz, hogy egész vagy. A gyomrodban pillangók repkednek, amikor meglátod és libabőrös leszel, amikor hozzád ér.

Lesütöm a szememet, mert eszembe jut, amikor Theo ért hozzám. Libabőrös lettem, megremegett a gyomrom. De ez nem jelenti, hogy szerelmes vagyok. Ugyan! Ericet szeretem, Theot csak vonzónak tartom.

-Neki mindent elmondhatsz… és…

Megakadok.

-És?

-És mindezek mellett a legjobb barátod is…

Eric sosem volt a legjobb barátom és sosem éreztem, hogy egyáltalán a barátjának tartott volna. Elméletileg mindent megosztottunk egymással, de ez hazugság. Én elmeséltem mindent, amiről úgy gondoltam, hogy nem fog kiakadni rajta. De ő, ő semmit sem mesélt. Semmit sem mondott. Mindig mástól kellett vissza hallanom dolgokat. A magyarázata persze mindig az volt, hogy nem tartotta olyan fontosnak, hogy elmondja. A költözésem előtt is már úgy gondoltam, hogy ez már nem ugyanaz, mint az elején. Eltávolodtunk egymástól és már nem tudjuk vissza hozni, ami volt. Talán ezért is volt, olyan könnyű eljönni otthonról és hátra hagyni őt.

-Hát… a bizalmon kívül… a többit nem tapasztaltam. Még egy lány sem fogott meg így…

Kinyitja a száját, mintha ki akarná javítani magát, de aztán becsukja. Végig engem figyel. Remegni kezdek, elpirulok, és a kezemet tördelem. Kezd ez egy kissé kínos lenni.

-Öö… ha gondolod, aludhatsz itt, de felajánlhatom az ágyamat. Majd alszom Macy-ében.

Felállok és keresek valamit, amivel elfoglalhatom magam.

-Jó nekem a kanapé is…

-Aludj csak az ágyamban. Én is nyugodtabban alszom, ha tudom, hogy kényelmes helyen alszol. Ezt kanapé nem éppen az alvásra tervezték. Halványan elmosolyodok, és a szobámba sietek. Lépések közelednek, miközben előveszek egy másik takarót a szekrényből és huzatot húzok rá. Ledobom az enyémet a földre, az újat pedig az ágyra terítem. A párnákkal most nem foglalkozok.

-Parancsolj.

Az ágyra mutatok, mintha egy aukción próbálnám meg eladni. Felnevet, majd közel jön hozzám és két keze közé fogja az arcomat.

-Én…

Kezdek bele, de nem is tudom, mit akarok mondani. Egyrészt nagyon szeretném, ha megcsókolna, de másrészt mind kettőnknek van valakije. És nem kéne elrontani azt, ami már eddig működött.

-Maradhatnánk barátok?

Úgy kérdezi, mint aki kétségbe van esve. Bólintok. Elmosolyodik, majd puszit nyom a homlokomra. Megremeg a gyomrom és egy pillanatra elbizonytalanodok. Barátok? Tényleg ezt akarom?

-Mi lenne, ha holnap befejeznénk a filmet. Nem szép dolog, hogy csak úgy a felénél ki lett kapcsolva.

Mosolyog, de nem engedi el az arcomat. Vigyorgok és bólintok. Magára hagyom a szobámban, és a takarómmal együtt Macy szobájába totyogok.

 

Reggel beosonok a fürdőszobámba, közben megnézem, ahogy Theo alszik. Ajkai elnyíltak, az arca nyugodt. Fiatalabbnak tűnik. Nem tudok betelni az alvó Theo arcával, de muszáj lezuhanyoznom, mielőtt felébred.

Lábujjhegyen bemegyek a fürdőbe és, amilyen halkan csak tudom, becsukom az ajtót és elfordítom a kulcsot. Megnyitom a vizet, levetkőzök és beállok a vízsugár alá. Sampont nyomok a kezembe és a hajamba dörzsölöm. Aztán tusfürdőt nyomok a mosdó szivacsra, és megmosom magam. Mikor végeztem, egy kicsit még állok a meleg víz alatt és áztatom magam. Elzárom a vizet, kilépek és megtörölközöm. A törölközőbe tekerem magam és a hajam, mintha egy turbán lenne a fejemen. Elfordítom a kulcsot és kilépek a szobámba.

-Jesszus!

Felkiáltok, amikor Theo kíváncsi szemeivel találkozok. Elpirulok és az ő az arca is vörös lesz. Egy szál törölközőben állok előtte, kezeimet a mellemhez kapom, mert attól félek, ha még egyszer rá néz, csak úgy leesik rólam. Theo félmeztelenül áll előttem, a felsőteste kidogozott, mind a nyolc kockája látszik. A csípőjéről kissé lóg a farmer. Túlságosan szexin fest. Elfordul, kezeit a szemére tapasztja. A háta izmos, legszívesebben oda mennék és végig simítanék rajta, egészen a csípőjéig. Megrázom a fejemet, gyorsan összeszedek egy bugyit, a melltartómat és a pizsamámmal kivonulok a szobából. Berohanok Macy-ébe és becsukom az ajtót.

A szívem kalapál, majd’ kiugrik a helyéről. Meztelennek éreztem magamat, mintha a szemével átlátna az anyagon. És az, hogy ott állt félmeztelenül, a tökéletesen kidolgozott testével, nem csökkentett a zavaromon. Mind kettőnk zavarán.

Felöltözöm, és a konyhába megyek. Töltök egy kis limonádét magamnak és gyorsan ledöntöm. Kitöltöm a maradékot egy másik pohárba és a pultra teszem. Előveszem a Cheereos-t a szekrényből, és a tejet a hűtőből. Becsukódik a szobám ajtaja, és Theo már a pultnál ül.

-Bocs az előzőért… Kérsz?

Nem nézek rá. Kiöntöm a reggelimet egy kistálba és elő veszek egy kanalat.

-Igen, imádom a Cheereos-t.

Előveszek még egy kistálat és kiöntöm az ő adagját is. Elé teszem a tányért és a kanalat, majd neki látok az enyémnek. Nem ülök le mellé. Kicsit félek, ha mosz közelebb kerülök hozzá egy méternél, akkor nem bírok majd enni.

-Nekem kell bocsánatot kérnem… Tudtam, hogy ki fogsz onnan jönni…

Elnevetem magam, de ez inkább ideges nevetés. Szótlanul eszünk tovább, néha egymásra pillantunk, és egymásra mosolygunk.

-Nincs ma próbád?

Kérdezi, miközben leülünk a kanapéra, hogy befejezzük az Oroszlánkirályt. Megrázom a fejemet.

-Adam már kimenőt adott. Azt mondta, hogy pihenjem ki magam holnapra.

-Hm

Elkezdjük a filmet onnan, ahol abba hagytuk. Én halkan együtt énekelek a mesével, érzem Theo pillantásait.

A délelőttöt filmezéssel és beszélgetéssel töltjük. Theo viccelődik, eljátsza Dart Vadert és Luke Skywalkert egyszerre. Fekszek, és a hasamat fogom a nevetéstől. Nem tudom abba hagyni a nevetést, és Theo sem hagyja abba a szórakoztatásomat. Aztán befut Macy. Megtorpan az ajtóban, amikor meglátja Theot. Szemei elkerekednek, a szája tátva marad. Felnevetek és Theo is mosolyog. Macy magához tér, becsukj az ajtót és ledobja a táskáját. Theo feláll és Macyhez sétál. Udvariasan kezet nyújt.

-Úgy hiszem, még nem ismerjük egymást. Theo James.

-Macy Thompson.

Kezet ráznak. Innen látom, hogy Macy menten elolvad. Úgy néz Theora, mintha most látna először fiút. Csodálom, hogy a nem nyáladzik. Theo visszaül mellém, Macy leül a másik oldalára.

-Szóval… ti ketten…

Kettőnkre mutat és a szemöldökét elvonva néz. Megrázzuk a fejünket.

-Nem!

-Csak barátok vagyunk…

Theo ennél a mondatánál rám néz. Csillog a szeme, rá mosolygok. A szemem sarkából látom, hogy Macy a fejét rázza, ezzel jelezve nekem, hogy nem hiszi el. Megvonom a vállam, amikor Theo éppen Macyre figyel. Tudom, hogy barátnőm látja, és a kezével mutogat. Jobban kezeli a helyzetet, mint gondoltam volna. Aztán fáradságra hivatkozva vissza vonul a szobájába, közben vigyorog. Tudom, hogy amikor meglátja a takarómat az ágyában, meg fog lepődni, de ezt majd később beszéljük meg.

-Mennem kéne. Ruth… így is ki van akadva.

Feláll, kezeit a zsebébe süllyeszti, de nem indul el. Besétálok a szobámba, majd a napszemüvegemmel térek vissza. Mindig is ezt a kicsit hipsteres, uniszex napszemüveget hordtam. Átadom Theonak, felpróbálja és vigyorog.

-Hogy festek?

-Dögösen

Mosolygok. Így is gondolom. Eszméletlenül jól néz ki, és ezt szerintem ő is tudja magáról. Kikísérem.

-Vigyázz magadra

Mondom, mire kacsint egyet és megölel. Aztán figyelem, amint lesétál a lépcsőn és eltűnik.

-Na jó tutira történt valami.

Becsukom az ajtót, Macy már a kanapén ülve vár, és megpaskolja a mellette lévő helyet. Leülök mellé és egy sóhajtással nyugtázom, hogy igaza van.

-Tudtam! És most mond el szépen mi a franc történt.

Elmesélem neki az elejétől a végéig, mindent. A clubbot, ahol összeveszett a barátnőjével. Azt, hogy együtt néztük a csillagokat. Eric sosem nézte őket velem. Szerinte a csillagok unalmasak, míg szerintem nincs náluk gyönyörűbb. Nagyon sokáig zavart, hogy nem hajlandó a kedvemért semmire, de az utóbbi időben már nem érdekelt semmi sem, ami vele kapcsolatos. Eljutok a tetőn történtekhez, az az a majdnem csókhoz. Macy végig csenden figyel és minden egyes szavamat feljegyzi. Aztán áttérek arra, hogy Theo beállított az éjszaka közepén, aztán megcsókolt én pedig visszacsókoltam. Azt, hogy hogyan éreztem magam utána, amikor Ericre gondoltam. Elmondom az utána lévő beszélgetést, hogy Theo sosem volt szerelmes, legalább is az állítása szerint. Én valamiért mégis hiszek neki. Más pasi biztos elkezdte volna sorolni hány szerelme volt az életben. A reggeli kínos pillanatot külön kihangsúlyozom, hogy Macynek valami szaftos is jusson, ne csak Theo James mosolya, hanem Theo James felsőteste, kockái és izmos háta.

-Na jó! Tisztázzuk! Megcsókolt, visszacsókoltál, szinte végig dumáltátok az éjszakát, utána itt aludt, a te ágyadban, aztán összefutottatok a szobádban és te egy törölközőben voltál.

Bólintok.

-Szerintem korrekt, hogy ha ő láthatta a te formás lábaidat, akkor te láthattad a formás kockáit. Fogd fel úgy a dolgot, hogy mind ketten valami széppel kezdhettétek a napot.

Vigyorog. Igazat kell neki adnom. Theo teste ugyanis fantasztikus. Lehet, hogy azért ne mutogatják az összes filmjében, nehogy a lányok a képernyőre tapadva, összenyálazzák a tévét.

-Már majdnem egy óra. Jó sokáig maradt. Mit csináltatok?

Félrebillenti a fejét és mosolyogva néz rám.

-Bolondoztunk.

Elmosolyodok, amikor belegondolok, hogy egy kétszemélyes jelenetet egyedül adott elő. Még hozzá elég viccesen és hitelesen. Minden elismerésem.

-Az egész éjszakát itt töltötte és nem próbálkozott újra… Egy igazi lovag. Na és hogy csókol? Olyan jól, mint a filmekben látszik?

Bólintok. Lovag. Lehet, hogy az és talán örülnöm kéne neki, hogy nem próbálkozott többször, de inkább elkeserít a tudat. Barátok. Erre kell gondolnom, nem arra, hogy nem csókolt meg még egyszer. Beharapom az alsó ajkam és a csókunkra gondolok, az első és talán utolsó csókunkra. A szája puhán ért az enyémhez, aztán egyre magabiztosabban. Szinte felfalta az enyémet.

-Sokkal jobban. 

Elpirulok. Ezzel befejezettnek nyilvánítom a beszélgetést, visszaviszem a szobámba a takarómat, elrakom azt, amelyikkel Theo aludt és elterülök az ágyon. A párnának parfüm és mentol illata van, amiről Theo jut az eszembe.

A délutánt a parton töltöm a kis fekete bikinimben. Egy törölközőt terítek a homokba és ráfekszem. Süttetem a hasamat, miközben hallgatom az óceán morajlását. Magamban dúdolom a Can You Feel The Love című számot, ami az Oroszlánkirályból vált híressé. Az ujjaimmal dobolok, a puha, meleg homokban és magamba szívom a nap sugarait. Sokáig fekszem így, aztán megfordulok, hogy a hátam is lebarnuljon. Lehunyom a szemem és elalszom.

Hideg víz csöpög rám. Túl hideg. Felriadok és felülök. Valaki nevet, és amikor felnézek Miles-szal találom szemben magam.

-Látom egyre gondoltunk ma.

Mosolyog és leül mellém a homokba.